Zserbó és Bodza

Egy kutya gondolatai:

"Itt él velem egy élőlény, aki gondoskodik rólam. Ellát mindennel, amire szükségem van. Megetet, ha éhes vagyok, megitat, ha szomjas vagyok, meleg, száraz, kényelmes élőhelyet biztosít a számomra, megvéd a rám leselkedő veszélyektől, sőt, még meg is szeretget amikor igényem merül fel rá. Nyilvánvaló, hogy én magával az Atya Úr Istennel élek együtt."

Egy macska gondolatai:

"Itt él velem egy élőlény, aki gondoskodik rólam. Ellát mindennel, amire szükségem van. Megetet, ha éhes vagyok, megitat, ha szomjas vagyok, meleg, száraz kényelmes élőhelyet biztosít a számomra, megvéd a rám leselkedő veszélyektől, sőt, még meg is szeretget amikor igényem merül fel rá. Nyilvánvaló, hogy én vagyok maga az Atya Úr Isten."

 . . . . . ez tényleg így van, de ennek ellenére csak imádni lehet minden cicát.  :-)

A honlap írását 2011. júniusában befejztem, egy sajnálatos dolog miatt.

Zserbó cicánk egy öröklött szívbetegségben (HCM), két éves korában  meghalt.

"Kezdetben azt gondoltam, hogy a haláod veszteség volt és pusztulás, fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbeni, hogy az életed ajándék volt . . . . . . . . ."

Köszönöm, hogy ez alatt a rövid idő alatt én vigyázhattam Rád.

RIP Zsebike

Bodza cicánk jól van azóta is, hatalmas 10 kilós nagyfiú lett, kapott egy kis barátnőt Jaffikát (szigorúan ivartalanítva), de róluk már nem készítettem honlapot . . . . . .

A sajnálatos nap története itt olvasható:

„Két éve költöztünk kertes házba, melynek egyik fő oka az volt, hogy Zserbó cicának kert kell.
Komoly odafigyeléssel választottuk ki a házat, a designos térdig érő bokorkerítés helyett  új 2 méteres kerítést kellett állítanunk, mely együtt járt a szomszédokkal való összeveszéssel, de ettől sem riadtunk vissza, kivágattunk több gyümölcsfát a kerítés mellől, amikről ki tudtak volna ugrálni . . . .stb.

Kellett vennünk egy kennelt, mert amíg költözködtünk és az átalakítások folytak a sok mesterember miatt arra az időre nem tudtuk hova tenni a cicákat (Max. az egyik ablaktalan vécébe tudtam volna bezárni, de végül ott is járólapoztak. )

Az első ólfűtésük miatt majdnem leégett a ház olyan ócska volt, neten rendeltem a gyártótól.
A következőt elkezdtem tavasszal keresni, novemberre lett meg a tökéletes megoldás, mely komplett fél évembe került mire kitaláltuk, hogy lesz jó, s mire valaki elvállalta, hogy megcsinálja. (Ha valakit érdekel elmondom, hibátlanul működik.)

A kertben minden vezetéket eltüntettünk, nehogy valahol elrágják a 220-at, (locsolóét, fűthető a kinti vizestáljuk, ólfűtés, stb.) ez sem kis meló volt, majd bekameráztattuk mindent, ha elutazunk nyaralni akkor is lássuk minden rendben van velük.
Persze akkor is vigyáz rájuk a párom fia, komplett lista van neki írva mire kell ügyeljen, a lista végén a párom száma, az én számom, a szomszéd állatorvos száma, ha nem lenne itthon a Család utca száma ak övetkező, s ha éjjel történne valami a XIII. kerületi állatkórházé ahol non-stop ügyelet van.

Kihívtam egy kertészt, oda adtam neki egy listát mik ártalmasak a cicákra, s ami olyan növény volt kivágattam vele.

A lakáson belül mindent úgy csináltattunk, hogy ne legyenek cicára veszélyes dolgok.
A Tv szekrényben van, nincsenek 220-as zsinórok elöl, nincsenek nyitott polcok ahonnan leverhet valami hatalmas vázát, soha nem hagyunk elöl kést, ollót ami magukra ránthatnak a konyhapultról, szóval tökéletesen macskabiztos bent is.
Rengeteg-rengeteg odafigyelést, munkát igényelt a dolog.

Végül minden jó lett.
Zsebike élvezte a kertet, majd jött mellé Bodza cica.

Abnormális amit művelek velük, minden nap megnézem a fogaikat, nincs-e valami elváltozás a szájukban,
Nem etetek táppal, főtt húst kapnka mindig valami finom körettel, alma, nyers uborka, tökfőzelék. Naponta többször több edénybe adok nekik inni vizet, s mindig oda teszem ilyenkor őket a tálka elé, hogy igyanak, igyanak, igyanak, nehogy a veséjükkel gond legyen (egyébként szoktak is inni ilyenkor).
Ha zajt hallok a kertből rohanok le, nem-e a szomszéd kutya szökött át (bár irreális lenne, hogy egy mopsz átjusson a két méteres kerítésen, meg valószínűleg akkor is ő maradna alul, de sosem lehet tudni), az oltásaikat, féreghajtót, bolhairtót excel táblázatban vezetem, ha a kertben darázzsal, pókkal játszanak elveszem tőlük, nehogy megcsípje őket.
A fára úgy tanítottuk meg felmászni őket, hogy hámot rájuk, pórázt s azzal mehettek föl, én meg utánuk amíg tudtam, aztán mikor már ügyesebbek voltak, akkor mehettek egyedül, mi meg pokróccal álltunk a fa alatt, de szerencsére soha nem kellett elkapnom őket.
Zsebike hihetetlenül ügyes, Bodza pedig felméri a képességeit, s csak a polcáig megy fel (akkor is reszket közben, látnotok kéne :-D )
Tudnám még fokozni, de talán elég lesz.
Jah, azt gondolom mindenkinek egyértelmű, hogy a szomszédom állatorvos.  :-)

Szóval nem hiszem el, hogy van macska akire jobban vigyáznak.

Ehhez képest valamelyik nap jövök haza a tesómmal.
Cicákat kiengedjük a kertbe, játszanak, fogócskáznak, hatalmas bunyó volt, mint minden este.
Még csináltunk is néhány fényképet róluk, tündéri aranyosak voltak.

Tesóm haza ment, én meg felmentem átöltözni, közben kezdett sötétedni.
Nem szeretem őket sötétben kint hagyni, ezért ilyenkor mindig behívom őket, úgyis vacsora idő van.
Általában ott ülnek már ilyenkor a teraszajtó előtt, de most furcsa mód csak Bodza ült ott  . . .
Ha tapsolok akkor mindig rohannak, így kinyitottam az ajtót, tapsolok, Bodza már ott ül az ajtó előtt . . . .  . . . .  de Zsebike nem jön.
Kilépek a kertbe, és látom, hogy Zserbó ott fekszik a fűben, de olyan nagyon furán, mint az ivartalanítás utáni kómában.
Odarohanok hozzá, a szeme fel van akadva, a nyelve kilóg a szájából, a végtagja mint egy rongybabának úgy lógnak . . .
Semmi külsérelmi nyom nincs rajta, elképzelni sem tudom mi történhetett.

A másodperc tört része alatt minden végigfut a fejemen,
- megmérgezték - ugyan ki, imádták a szomszédok is, ha vendégeik jöttek a teraszukról a mi macskáinkkal dicsekedtek, utcafrontja nincs a kertünknek
- darázs megcsípte a torkát - nincs semmi a szájában
- leesett a fáról - bár attól vagy 10 méterrel arréb feküdt
- valami idióta lelőtte messziről mikor a fa tetején volt - semmi vér nincs rajta sehol
- beugrott egy kutya kertünkbe és elkapta - se beugrani nem tud, se kimenni, meg azt hallottam volna, nyitva volt az ajtó, meg egy mops és egy havanese a két szomszéd kutya.

Kiabálok a szomszédnak, aki ott ül 5 méterre a teraszon, hogy nem hallott-e valamit?
Semmit, pedig tök csönd van, ez este 9-kor történt.

Meglátom Bodzát, felkapom, az jut eszembe, nem tudom mi történt Zsebivel, de az biztos, Bodza még él, gyorsan biztonságos helyre kell tenni, berohanok vele a lakásba, bezárom a fürdőszobába.
Kifele jövet már hívom az állatorvost (persze gyorshívón van), mondja, hogy nincs itthon, de 10 perc és haza ér.
Vissza megyek Zserbóhoz, a nyelvét kihúzom a szájából még jobban, hogy biztos ne tudja lenyelni, bár már nem olyan szép rózsaszín, mint 2 perccel korábban mikor megtaláltam.
Eddigre átjött a szomszédom, mondom neki, hogy maradjon itt Bodzával, ha bármit tapasztal, nyafog, fullad, habzik a szája azonnal hívjon, és vissza jövök érte, de most átviszem Zsebit az állatorvoshoz.
Felemeltem a kis csillagomat, rohantam át a szomszéd házba az orvoshoz, de menet közben éreztem, hogy a cicából a pisi folyik végig a ruhámon . . . . . . .
5 perc múlva ott volt a doki, addigra Zsebike nyelve tiszta lila volt.
Persze tudtam, hogy nem él már, 10 év egészségügy után az embernek van nem kis tapasztalata, de egyszerűen abban reménykedtem, hogy azt mondja a doki, kutya baja, csak elájult . . . . . .mindjárt felpattan és minden rendben lesz. 

Amíg vizsgálta addig haza rohantam, hogy megnézzem minden rendben van-e Bodzával.
Szerencsére ő értetlenül nyávogott a lakásban.
Ott hagytam, visszarohantam a dokihoz, s mondta, hogy nem él a cicám.

Még csak sírva sem fakadtam. Egyszerűen nem tudtam elhinni, felfogni, elfogadni . . . .
Mondta, hogy nem tud segíteni, holnap reggel elviteti a kis testét.
Nem akartam őt ott hagyni, de a doki kérte, hogy térjek észhez, mit akarok csinálni otthon egy halott cicával . .  .én magam sem tudom, de nem akartam őt egyszerűen ott hagyni a rendelőben mint egy darab rongyot.
Megsimogattam és mondtam a dokinak holnap reggel felhívom mi legyen vele, most nem tudok gondolkozni, s meg kell néznem Bodza jól van-e.

Bodzának semmi baja nem volt, leültem vele a kanapéra, és vártam a páromat, aki külföldről jött haza éppen.
Közben felhívtam a repteret, hogy mikor jön meg a gépe pontosan. Hajnali 3.
Hajnali 3-ig ültem a kanapén Bodzával, s közben azon gondolkoztam, hogy fogom neki megmondani . . . .

Ezt nem részletezem . . . .

Reggelig beszéltünk minden féléről a cicákkal kapcsolatban. . . . . . .
Reggel mikor Bodza ki akart menni a kertbe, hisztériás rohamot kaptam, hogy nem tudom ott mi történt, én nem merem őt oda kiengedni (sajnos pont a kamera holt terében esett össze Zsebi), nehogy neki is valami baja legyen.
Ezzel el is dőlt a dolog, felhívtuk az állatorvost, s kértük boncolja fel a cicát, hogy megnyugodjunk nem valami baleset volt-e, amit kivédhettünk volna.
Mondtam, hogy csináljon meg minden elképzelhető labort, tudni akarom, mi történt, nehogy Bobekkel is előforduljon.

Párom nem ment be dolgozni, Bodzával az egész napot a lakásban töltöttük.
Este hívott az állatorvos.
Azt mondta nincs szükség semmi laborvizsgálatra, teljesen egyértelműen: CARDIOMYOPATHIA, szívizomelfajulás, infarktus.

Egy genetikailag öröklődő betegség.

Ez a felvétel a halála előtti napon készült róla:

http://www.youtube.com/watch?v=KmR07EolT_s

Zserbó cica törzskönyve:

Mindezen események után létrehoztunk egy honlapot, melyben szeretnénk felhívni minden leendő és meglévő cicagazdi figyelmét, a macskatartással kapcsolatos tenedőkre, oltásokra, betegségekre, de legfőképp arra, hogy az ilyen sajnálatos eseményeket elkerüljék mások.

www.mainecooncica.wordpress.com/cim1/kivalasztas/

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat